A kőtt tésztákat mai formájukban tejjel és élesztővel gyúrják, és rendszerint kétszer kelesztik. Hogy a cipók, bugdák a visszakövethető legmesszebbi korokban valóban fontos sütemény-szerepet játszhattak, igazolja a következő adat is. SZŰCS: A kercai eklézsia történeté-ben a XIX. század elejéről szólva így ír: „Ez időben élt még az egyház azon régi jogával, hogy a templom előtt bizonyos napokon gyakorolt úgynevezett „cipóárulást” haszonbérbe ki adta évenként 7-8 forintért." Készítése meg így megy: a cájgot, ma már az élesztőt, megáztatják édestejben, ha fínomnak szánják, vajat is tesznek bele és evvel felgyúrják a lisztet. A gyúrás, mint általában a tészták jórészének az esetében, melencé-ben vagy tekenyű-ben történik. Így kel egy ideig, majd kiszaggatják és kicipózzák, azaz két nagy tenyérnyi gömböleget formálnak belőle. Így is kelesztik. Régen hőkkőn sütötték, ma már inkább bádog tepsiben.

A cipósütést így jellemezte egy szalafői asszony: „küőttnek sütöm, aztán cipunak szakasztom". A cipót tölteni is lehet és lehetett, ekkor cipu-kalács a neve.

Cipóváltozat a kukoricás-cipu: tavasszal a búzalisztet kukoricaliszttel keverik össze, s a fentiekhez hasonlóan édestejjel és élesztővel gyúrják, vékában melegen kelesztik; kiszaggatják; ismét kel, majd hőkkőn sül. Előfordul néha, hogy a búza-cipuká-t tojásba mártva morzsában meghempergették és zsírban sütötték meg. Tehát amúgy rántott-hús módjára. Olykor fánk helyett használták. Végtére meg felmetélték, s tejföllel vagy egyéb ízesítővel felöntve tálalták. A cipót általában a következő módon fogyasztják az Őrségben. A cipót megmetélik késsel, vagy pedig kézzel szaggatják meg, tálba öntik és forró vízzel forrázzák le. Amikor megpuhul, zsíros tepsibe öntik és meghempergetik benne. Tetejére tejfölt vagy mákot szórnak, és összekeverve fogyasztják. Ezt nevezik aztán mákos- vagy tejfölös-bugdá-nak.

Szomorócon bugdicsa-tészta, tehát megmetélt száraz kőtt-tésztát jelent, amit vízben, tejben puhítva, ízesítővel fogyasztanak. A bugdicsa valószínűleg a legrégibb közöttük, mert ezt vízzel gyúrtnak, meg sütnivalóval kelesztettnek emlegetik. Ennek a cipóit kelesztés, szaggatás után foklával vagy merőkanál nyelével megrácsozták. Kemence fődjin sült. Ették mint a fenti bugdát, tehát forrázva, mákkal, tejföllel hintve.

Készült bugda úgy is, hogy a második lisztet vízzel cipónak gyúrták, kelesztés után megszaggatták, és édestejben forralták, a végin meg darált, ill. tört cukros mákkal meghintették. Ez természetesen ma is így megy: de már tejjel gyúrják tésztáját. Az összemetélt száraz-perec tésztája hasonlóan elkészítve, szintén bugda. Szokás zsíros, forralt tejjel felönteni és tejföllel tálalni. Mézzel meghintve persze ízletesebb. Legfinomabb változata az, ha mézes mákkal szórják meg. Karácsony böjtjén is ezt a mézes-mákos bugdá-t fogyasztják. (A mákot mézzel szokás keverni: süteménytölteléknek. Szőlőt is kevernek el mézzel.)

A fentiekhez hasonló módon fogyasztják a gömbölü mácsik-nak egy sült változatát. Krumplival gyúrják meg a lisztet, elmetélik a kinyújtott tésztát és hengeresre sodorják. Zsíros tepsiben, kemencében sütik. Forralt édestej jel öntik le és így eszik. – Ispánk vidékéről közölték a következő kőtt süteményt. A kenyértésztát elnyújtják, négyszögletesre hasogatják, és tenyérnagyságú kiflialakra hajtogatva hőkkőn sütik. Ették így is, de metélve, zsírral, tejjel fölöntve is került az asztalra. Perecmácsik a neve.